Gallery
Showing posts with label Style. Show all posts
Showing posts with label Style. Show all posts

Thursday, May 5, 2011

Ferrari History: 288 GTO



1984 Ferrari 288 GTO

Of the many great Ferraris built, the 250 GTO is considered the best. No other model bearing the prancing horse badge combines class, style and racing pedigree as well as the 250 GTO. Exactly 22 years after the first GTO was launched in 1962, Ferrari announced a new model with the legendary GTO badge, the 288 GTO.

For the 288 GTO’s design Pininfarina clearly used the lines of the contemporary 308 GTB model. Subtle changes to the GTB’s design gave the GTO a more aggresive overal look. Under the glassfibre and kevlar body panels very little reminded of the GTB it was styled after.

Most noticable difference between the 308 and the 288 is the engine layout; the V8 in the 308 is mounted transversely whereas the 288’s V8 is mounted longitudinally. The displacement of the 288’s engine is slightly smaller as well, but this is more than made up for by the addition of two IHI Turbochargers. With boost at a modest 0.8 bar the engine was good for 400bhp. The 308’s Naturally Aspirated 3 litre engine was good for "only" 240bhp.

Lightweight materials were used throughout, many of them only used in Ferrari’s F1 contenders. The entire body was made of kevlar, fiberglass and aluminium, except for the doors which for safety reasons were made of steel. Kerb weight was low at 1160 kg, which was 115 kg lighter than the less powerful 308.

Like its illustrous name-sake Ferrari built the 288 for one reason only; to homologate it for racing. The "O" in GTO is taken from the Italian word "Omologato" or homologation in English. GT racing was the perk of the 250, but for the 288 Ferrari had other plans. The hugely popular Group B rally class would be the playing field of the 288. This meant Ferrari had to build a minimum of 200 road going GTOs to get it homologated. Production commenced right after its 1984 Geneva launch. Ferrari planned a run of 220 cars, but in the end a total of 273 GTOs were built.

An evolution version with a hugely revised bodywork was first shown in 1986. This was to be Ferrari’s entrant for in the Group B events. Under the streamlined body a more powerful (600 bhp) version of the Turbo V8 was found. Five cars were constructed but none of them were ever entered in a rally. After a number of horryfying accidents Group B was cancelled for 1987 effectively cutting the lives of many great racing cars short, including the 288 GTO’s.

This is not the final chapter of the 288 GTO as its huge influence on Ferrari’s 40th anniversary model must not be forgotten. Launched in 1987, the F40 was clearly styled after the 288 GTO Evoluzione and used a slightly larger version of the Turbocharged V8 engine used in the 288.

Today the 288 GTO remains as one of the most sought after "modern" Ferraris. With only 273 288 GTOs produced, it has the smallest production figure of any road going Ferrari built in the last 30 years. Many 308 owners have "modified" the appearance to resemble the GTO, a genuine GTO is a rare sight these days.

Ferrari could not have chosen a better model to bear the legendary three letters as type indication. 


text:: #20 - The 100 most beautiful cars (The Daily Telegraph)
images: Ferrari, Rene Staud, Carstyling



Tuesday, May 3, 2011

Vola ReVOLVO480ution (HU)



Hűvös vonalakba rejtett merész célzások, könnyedén viselt hanyag elegancia együttes harmóniája adja az időtlen formába bujtatott coupé sziluettét, amelyet Robert Koch styling felelős John de Vries vázlatai alapján megálmodott. Egy klasszikus a jövőből, melynek futurisztikus vonalvezetése elragad a szélmalmos design fjordos világába. Egy alkotás, amely előtt a Coggiola meghajolt, az anyacég háttérbeszorult, a Bertone kalapot kellett emeljen. Ilyen nem volt még soha.

A 80as évek elején a Volvo Sweden világosan kijelentette, hogy egy könnyű sportkocsit akar, amely innovatív de ugyanakkor magán hordozza a gyár stílusjegyeit. Követelményeit egy piros könyvbe rögzítette, és négy designstúdiót kért fel a munkára. Nekiláttak hát. A győztes terv kiindulási pontja a P1800ES volt. A nyertes, Volvo Hollandia tervezőgárdájában olyan nevek voltak, mint Rob Koch, Harm Lagaay, aki később a Porsche styling főnöke, Peter Horbury, akit nem kell bemutatnunk, hisz a C70es az ő kézjegyét viseli, valamint Corien Pompe aki a belsőteret tervezte. A tesztmodelek az USAban és Ausztráliában rótták a kilométereket, a gépeket nem kímélték. 6 év telt el a Project Galaxy vázlatától a szériagyártásig. 6 évi kemény munka után született meg az a 2+2es kombi-kupé, amely alaposan átgondolt ötletes részleteivel kategóriát teremtett. 1985 szeptemberében az autós szaklapok már közöltek kémfotókat, és október 15én a nemzetközi sajtó először végre megpillanthatta a Volvót.  1986 márciusában a Genfi szalonon lerántották a leplet. 6 év kellet ahhoz, hogy a Volvo mellett, a következő felirat csillogjon: 480. A sajtó ódákat zengett az új kocsiról és külön kitért a felsőrendű megjelenésre és az úttartásra. Egyedüli negatív visszhang a motor erejére vonatkozott, nem tartották elég erősnek egy sportkocsihoz. A Volvo két szóban reagált: Turbo 1988. Hogy mi ihlette meg a tervezőket? Bevallásuk szerint a vadászgépek, de kezdjük mindjárt az elején. 
Markáns megjelenésével, feszes éleivel a 480 atmoszférát teremt maga körül. Határozott vonalai erőtől duzzadnak. Mint ismeretes az autó tele van zsúfolva formai, technikai és egyéb ötletes megoldásokkal. Megismerkedve a formával közelebb kerülünk a 480 filozófiájához. A hegyes orrészt egy nyitóvonal ék alakban kettéosztja, amely hangsúlyt kölcsönöz a motort elrejtő karosszériaelemnek. A Ferrari 365 Daytonára emlékeztető körülölelő első lámpák mintha le akarnának csapni egy ragadozó dinamikájával, közrefogják az előrehajló részt, amely baloldalán a Volvo felirat olvasható. Letérdelve az autó előtt, a lökhárító alatt megpillantjuk a hűtőrácsot, melyen büszkén feszít a férfias Mars-jelet mintázó jól ismert Volvo embléma. Az átlós rács két oldalán ködlámpák kaptak helyet. Eredetileg a svédek hallani sem akartak erről a megoldásról, de a tervezőcsapat azzal érvelt, hogy egy sportkocsinak mindenképpen alacsonyan kell legyen az orra már csak aerodinamikai szempontok miatt is. Mellesleg, mint designelem karakteresebbé teszi az egész 480as megjelenését és esztétikai látványnak sem utolsó.

A bukólámpák tovább fokozzák a hatást hangsúlyosabbá téve az áramvonalas formát, az amerikai biztonsági előírások miatt döntöttek fekvő lámpák mellett, amelyek szerint a lámpákat egy bizonyos magasságba szabad csak elhelyezni így sokkal laposabb orrkiképzést kaphatott az autó. A Honda hasonló okok miatt kellett megváltoztatnia az SSM tanulmány lámpáit az S2000-en. Az ütköző ellentétben a Porsche ütközőkkel, egészen a kerekekig nyúlik, kisebb baleset esetén nem gyűri maga alá a karosszériaelemeket, így könnyebben cserélhető. 9 km/h sebességnél maradandó sérülés nélkül elvisel bármilyen ütközést.
A lámpák fölött elinduló övvonal mentén, amely fölött a motorháztető teljes egészében nyitható, eljutunk az ajtókig. Az övvonal és az ajtó metszése fölött a fűthető tükör egy háromszögre vágott ablak alsó részében foglal helyet. A szélvédő merészen döntött, a nagy üvegfelületek a tágasság érzetét kölcsönzik. A B-oszlop enyhén előredől, nem várt érdekességet tartogatva.
Az alsó sarkában az övvonal fölött egy kis háromszög található, amely a kulcslyuk mögött magában foglalja a zárt.Sötétben a kilincset megfogva a kulcslyuk zöldesen világít. Nem kell összekarcolni a festést, a kulcslyukat keresgélve. Külön megemlítendő, hogy a háromszög szemmel láthatóan párhuzamos az ablakot két részre osztó egyenessel. Tulajdonképpen ez is azt bizonyítja, mennyire átgondolt az egész terv. Továbbpásztázva az övvonalat eljutunk a C-oszlophoz, ami a B-oszlopnál is jobban ráfekszik az autóra a sportosságot hangsúlyozva. Annyira dinamikus, hogy álló helyzetben is a száguldás illúzióját kelti. Itt jön be a tervezők által említett vadászgép stílus, hiszen profilból az F-16os gépek függőleges farokszárnyára utal ez a formai megoldás.
A hátsó felnyíló üvegfelület lejjebb csúszik az oldalablakoknál és ráhajol a lámpatesteket körülölelő füstszínű búrára. Védjegynek számit ez a hátsó kialakítás, a mosolyt idéző lámpák az üvegajtó alatt. A belülről is nyitható fűthető üvegajtó magában fogalja a formatervezett ablaktörlőt, aminek külön érdekessége, hogy magától elindul hátramenetbe kapcsolva a váltót. A jobboldali C-oszlop szélén található az ablaktörlőmosó.
Az üvegfedél tetején egy légterelő biztosít arról, hogy a légáram minél hamarabb váljon le a kocsiról, jobb légellenállást biztosítva, ezáltal is javítva a menettulajdonságokon. A formában megtalálhatók elemek, melyek előrevetítették a mai Volvo formanyelveket, mint pl. a hátul kiszélesedő hangsúlyos ék-övvonal, amely funkcionalitását tükrözi, hogy elrejtették benne a szuperantennát. Kiemelendő, hogy az egész forma szinte mentes a spoilerektől vagy egyéb aerodinamikai kiegészitőktől, Rob Koch szerint az aerodinamika a fő designban rejlik, nem a tendenciákban. Ez a gondolatfonal a CW értékekhez vezet bennünket. A Volvo szerényen 0, 34 alatti együtthatót ad meg, de a mérések kedvezőbb értékeket igazolnak.

Ha azt hittük, hogy a külső designban ki is merülnek az érdekességek a 480ról, akkor alaposan tévedtünk. Még csak most kezd igazán érdekessé válni a 480as. Az F1 világbajnok, a Renault szállította az 1. 7es alapmotort, és mivel így is elégedetlenek voltak, megbízták a turbószakértőt, a Porschét, aki akkoriban az F1es világbajnokság megnyerése után éppen Dakarban tarolt, hogy vegye kezelésbe. És a Porsche kezelésbe vette. A beavatkozás eredményeként a hengereket áttervezték, a hengerfejeket kicserélték, a motorelektronikát átprogramozták, mindez számokban kifejezve 125 katalizátoros lambda-szondás turbólóerő. Igen ám, de a svédeknek ez még mindig kevés volt. Hihetetlenül jól sikerült jóval (!) 0, 34 alatti CW értékű testnél nem volt mindegy a kanyarsebesség. Szintén F1es hírű műhelyhez fordultak. Colin Chapman hírhedt Lotus cége tervezte a futóművet. Így az úttartás olyan jóra sikerült, hogy az oldalerők legnagyobb értéke 0, 95g, ami a szériagyártású autók között unikumnak számít és messze több mint amennyit társai nyújtanak. A gyakorlatban lefordítva ez ijesztően magas kanyarsebességeket jelent.  Összehasonlításképp a nem széria 2003as Focus WRC - 0, 94g. Hát igen.  És ez még csak a kezdet.

A világon először ebbe a típusba építettek három mikroprocesszort, amely 29 elektromos funkciót látott el. Forradalminak számított a műszerfalonkapcsolóval állítható fedélzeti számítógép, az indításnál akár figyelmeztető digitális infocenter is, amely a pillanatnyi fogyasztás, az átlagfogyasztás, átlagsebesség, hatótávolság, olajhőmérséklet, motorhőmérséklet, külsőhőmérséklet tájékoztatásával segítette a vezetőt. Az 1988tól gyártott turbó-verziókon az infocenter mellett, turbónyomás kijelző is helyet kapott a repülőgépre emlékeztető vezető-központú cockpiton. 
A színeket könnyedség jellemzi, ezáltal elkerülhető lett a szélvédőn a tükröződés. A belsőtér egy visszafogott benyomást kelt, a színekre jellemző, hogy valamilyen szinten az autó külső színe megtalálható belül is, ez a formai és kromatikai összhang egységet teremt a külső és a belső között. Minden utasnak saját ülése van, vagyis a belsőtere négy különálló ülést rejt (a hátsók támlái három fokozatban állíthatóak) és több tárlórekeszt. A megvilágított kesztyűtartó és a hátsó kartámasz kulccsal zárható, a felnyitható első könyöktámaszon kaptak helyet az elektromos tükör és ablakkapcsolók. A kormánykerékre pillantva ismerős lehet a háromszög szélein levő vágás, ami feltűnik a felniken is, ezzel utalva a kormány és a felnik közti összefüggésre.

A kormányzás precíz és közvetlen, a rack and pinion szervo a sebesség növekedésével keményedik. A borni kétajtós valósággal ráhasal az útra, a keményebb rugózásnak köszönhetően a tapadása példaértékű. Vezetése élvezet, szinte teret tör magának, ahogy hasítja a levegőt. A kanyarokat nagysebességgel is lehet venni, a futómű hihetetlenül stabillá teszi a kis Volvót. Hirtelen kormánymozdulatra se tör ki a háta. Itt érződik igazán a Lotus hatás. A motorhang erőt sugallva mély, enyhén hangos, igazán 160 körül kezd sportossá válni. A gyorsulást (9s) a számok nem tudják visszaadni. Nem brutális, de villámgyors előzéseket lehetővé tesz akár 160as tempónál is. A kulcs a turbóban rejlik. 0,5 bar nyomással adagolja a levegőt, és ilyenkor jó, ha az ember két kézzel fogja a jófogású kormányt. Érdemes megjegyezni, hogy alacsonyabb sebességeknél kezes bárányként viselkedik, messzemenően jóindulatú, de nagyobb sebességeknél tudni kell uralni, ellenkező esetben az autó kezd uralkodni a vezető felett. Ami nem kifejezetten rossz érzés. A fékek nagyon hatásosak, aránylag alacsony tömege (1043kg) is hozzájárul a kiváló lassuláshoz. Végsebességére se lehet panasz, az ES-nek 190-et, a Turbónak 210et ad meg a gyár nagyvonalúan. Amúgy a Turbónál hosszú nekifutás után 230nál fogy ki a szusz. Fogyasztása 8 és 9 körüli 95ös ólommentes, meg nem erősített hírek szerint akár fél literrel is többet fogyaszt nyitott lámpákkal 200as tempó körül.

Két személy számára ideális, amolyan GTsen ketten messzire gyorsan stílusú coupé, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen 2+2es Volvóról lévén szó, négy teljes értékű különösen kényelmes ülés várja az utasait és az apróságoknak is bőven marad hely. Az első üléseken magasságszabályzó és háttámla keményítő funkció is van, amely főleg hosszabb utakon fejti ki áldásos hatását. Városi forgalom, szűk utcák, színház, megjelenés, kanyargós országutak, előzés, kirándulás – laptop, sporttáska, öltöny és még 470 más egyéb - ez a 480.  120x1.7x0,95 = 480. A tömör végeredmény mindig ugyanaz marad: Vola ReVolvo480ution. Vagy ha úgy tetszik akár for(m)aVolvo480dalom. Forradalom és forma individualizmusba csomagolva. Mert ez a lényeg a 480ban. Erről szól a négyszáznyolcvan. Egyébként Vola latinul repülést jelent. A többit bízzuk a képzeletre.

Andonis
03. 06. 22.

POTD: 1962 Ferrari 250GT SWB Picture


source

Monday, May 2, 2011

POTD: 1938 Talbot Lago T-150C SS Teardrop Coupe by Figoni et Falaschi


source

Ford GT40 Prototype Headlines Villa d'Este Auction


CERNOBBIO, Italy — The inaugural RM Auctions Concorso d'Eleganza Villa d'Este sale on May 21 will showcase a variety of prewar classics, a handful of vintage Ferraris and a rare Ford GT40 Works prototype roadster.
The 1965 Ford GT40 is one of just five prototype roadsters built by Ford Advanced Vehicle Operations in the U.K. Painted Linden Green, the car was a works entrant in the 1965 Targa Florio, co-piloted by Sir John Whitmore and Bob Bondurant. Its pre-sale estimate is $3.6 million to $4.3 million.
Another headliner is a 1953 Ferrari 250 MM Berlinetta, one of only 17 bodied by Pininfarina. The car was built for Mexican collector Efrain Ruiz Echeverria, who drove it as a privateer in the 1953 Carrera Panamericana. Its pre-sale estimate is $3.9 million to $4.8 million.
Among the other highlights are a 1955 Ferrari 375 MM Berlinetta by Pininfarina, one of only 10 (pre-sale estimate: $4.8 million to $6.2 million); a 1937 Bugatti Type 57SC Atalante Coupe, one of only 17 and once owned by William Harrah ($4.8 million to $6.3 million); a 1938 Talbot-Lago T-150C SS Teardrop Coupe by Figoni et Falaschi, one of only 11 "New York" models and once owned by the Belgian royal family ($4.6 million to $5.6 million); and a 1937 Mercedes-Benz 540K Cabriolet A by Factory Sindelfingen, built for the Maharajah of Indore ($1.9 million to $2.7 million).

insideline

Saturday, April 30, 2011

Andonis says: Avantgarde (Part one)

What is avantgarde? What does an avantgarde car mean? What makes a car avantgarde? How does it refer to the other cars of its time? How does the design express avantgardism?

According to Wikipedia "Avant-garde means "advance guard" or "vanguard".The adjective form is used in English to refer to people or works that are experimental or innovative, particularly with respect to art, culture, and politics.

Avant-garde represents a pushing of the boundaries of what is accepted as the norm or the status quo, primarily in the cultural realm. The notion of the existence of the avant-garde is considered by some to be a hallmark of modernism, as distinct from postmodernism."


What does a Tucker Torpedo and a Renault (Matra) Avantime have in common? Nothing. Apparently. However if we look at them more closely we notice that they are both fueled by the same dream to create something else, fundamentally new, other that defined its time. They both seek the future by pushing the boundaries of what has been accepted as normal or status quo. Look at the DS for instance, it screams future in every detail of it carefully thought shape. 
So does avantgarde translate into instant financial success? Not necessarily. Most of these cars were either born from an artistic attempt to redefine the shape of the future of their present simply by their presence, or intentionally leaping forward technologically. Avantgarde does express art. 
The 1938 Bugatti Type 57SC Atlantic still draws the admiration of the beholder. It works as magnet. Its simple, but majestic lines have something in common with the classicism in terms of cultural and spiritual era of humanity. In the 1920s, automotive design took a leap forward into the modern age, taking many cues from the Futurist and Art Deco movements. Such a leap is the dedication of the coachbuilder Bugatti. 

Now let's take a look at the most avantgarde automotive milestones of all-time. They are all classic works of art. They inspire by representing beauty or share innovative visions! The style of these masterpieces bring lightness, yet their weight is impressive on the scale of automotive history. Enjoy the time-travel!
Let's start with Preston Tucker's dream.
1949 Tucker Torpedo



1934 Mercedes-Benz 500K



1935 Cord Model 810/812



1935 Jaguar SS100



1937 Volkswagen Beetle
  
1938 Bugatti 57SC Atlantic

Porsche 356 Speedster

1954 Mercedes-Benz 300SL Gullwing Coupe


1955 Citroen DS 




1959 Cadillac Eldorado 



1961 Jaguar E-Type (XKE)



1963 Chevrolet Corvette Sting Ray (prototypes above)



1963 Mercedes-Benz 230SL Pagoda



1964 Ford GT40 



1964 Ford Mustang Coupe



Porsche 911 (1965-) (Speedster above)



1966 Lamborghini 400GT Flying Star II



1966 Lamborghini Miura (1968 Roadster shown)



1967 Ferrari 330P4



1967 Ferrari Dino 246GT(S 1972-74)



1967 Lamborghini Marzal

1968 Alfa Romeo Carabo



1970 Citroen SM



1971 Lamborghini Countach



1971 Maserati Bora



1972 Renault 5 (PPG Pace Car shown)



1974 Citroen CX (1982 GTi shown)

To be concluded...
 
Thanks for the images carstyling.ru